az ember életre szóló barátságokat köt. valahol mindig megtalálja magának a megfelelő embert a saját boldogulásához. barátok leszünk, mert ideadta a vajas kenyerét. barátok, mert beállhattam az esernyője alá. barátok, mert kihegyezte a ceruzám és rajzolt egy szívet a lapomra. mert mikor egyedül voltam, ő azt mondta: gyere. barátok, mert mi sosem hajtottunk fejet a szabályoknak. mert kérdés nélkül hánytattuk egymást azokon az estéken. barátok, mert ezer közül felismernénk a másik idióta, rekedtes nevetését. barátok, mert elég egy nézés ahhoz, hogy világos legyen, ellógunk a következő óráról. mert mindenkinek kitaláltunk álnevet, amit ezerötszáz év múlva, álmomból felkeltve is hangosan fogok tudni mondani. barátok, mert ha egy szál cigije maradt, akkor is felezzük. mert nagyjából onnantól tisztában vagyunk egymás életével, hogy megszülettünk. barátok, mert senki sem tudja elképzelni a szőkét a fekete nélkül. mert mi barátok vagyunk.
aztán jön valami az életben, ami gyökeresen megváltoztat mindent. legyen az továbbtanulás, egy apró baki, egy kimondatlan szó, vagy egy mozdulat. és ha lenne időgép, én biztos vagyok benne, hogy összeszednénk rá a pénzt, akár ötforintosokból is. csakhogy újratervezzünk mindent. a továbbtanulást, az apró bakikat, a kimondatlan szót, és azt a mozdulatot. mert ott rontottunk el valamit. azokon a pontokon.
nagyon hiányzol.
és tudom, hogy ez csak egy átmenet. bízom benne. bízom abban, hogy ez csak egy álom, és valaki majd megcsípi a karom, hogy felébredjek. bízom abban, hogy én ott lehetek, amikor ott kell lennem. bízom benned és nem féltelek. már nem. mert mivel a barátom vagy pontosan tudom, hogy jól csinálod. de mindezek mellett tudod miben bízom a legjobban? hogy hatvan év múlva is megfoghassam a kiszáradt, ráncos, fehér kezeid, és azt mondhassam: nyugodj meg, a síron túl is szeretni foglak.
06/Szenny
másfél év és végre elmehetek. úgy, hogy csak ritkán láthassalak. hogy ne kelljen minden áldott nap végignézni, ahogy megsértődsz és ahogy emberszámba sem veszel. hogy végre ne én legyek a bűnös minden miatt. hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom percenként. hogy ne csak egy gyerekként nézzenek rám. hogy ne kelljen tovább néznem szótlanul, hogy elbaszod az életed és az én életem is. hogy ne lássam többet azt az elkeseredett szempárt, amit a melletted lévő embernél látok nap mint nap. aki halálra dolgozza magát éjt nappallá téve miattad is. aki szólni sem mer, velem együtt, inkább hallgat, pedig jogosan szakad szét a szíve, ha belegondol mit művelsz velünk. megfosztasz és baromnak nézel minket. és tudod egyetlen álmom, hogy ne váljak akkora hazug és kétszínű senkivé, aki te lettél. hogy ne játsszak el egy életet a semmittevéssel és az ingyen éléssel. és ha bele rokkanok is, ha az utolsó óráimban is vért fogok köpni és a betonon fogom húzni a belem, akkor is többre fogom vinni nálad.
M Á S L E S Z E K M I N T T E !
05/Ha igazán ismernétek
tudnátok, hogy régen rágtam a körmöm.
hogy volt egy hatalmas majmom.
hogy babakocsiban tologattam a kutyáim.
hogy kirugdostam a kukákat, amiért kétszer már be vagyok jelentve.
hogy fürödtem már szökőkútban.
hogy életem első rántottáját 18 évesen csináltam meg.
hogy imádtam befeküdni az ágyneműtartóba.
hogy tetszenek a pókok.
hogy nincsen sok barátom.
hogy szeretem a tabis bort.
hogy sokszor álarcot hordok.
hogy nyertem már szavaló versenyt.
hogy néptáncoltam.
hogy 1 komoly kapcsolatom volt még csak.
hogy sosem tudok egy betűt ugyanúgy leírni.
hogy tikkes vagyok.
hogy nem szeretem a zöldbabot.
hogy van egy növényem és Lillának hívják.
hogy van egy tengerimalacom, amit kismacska méretűre hízlaltam.
hogy kitört a fogam, mert belehapciztam a bögrébe.
hogy a kávét két cukorral iszom.
hogy 3 éve szeretnék egy fecske tetoválást a bal csuklómra.
hogy nincsen testvérem.
hogy imádom a homlokpuszit.
hogy az eper a kedvenc állatom.
hogy volt egy hatalmas majmom.
hogy babakocsiban tologattam a kutyáim.
hogy kirugdostam a kukákat, amiért kétszer már be vagyok jelentve.
hogy fürödtem már szökőkútban.
hogy életem első rántottáját 18 évesen csináltam meg.
hogy imádtam befeküdni az ágyneműtartóba.
hogy tetszenek a pókok.
hogy nincsen sok barátom.
hogy szeretem a tabis bort.
hogy sokszor álarcot hordok.
hogy nyertem már szavaló versenyt.
hogy néptáncoltam.
hogy 1 komoly kapcsolatom volt még csak.
hogy sosem tudok egy betűt ugyanúgy leírni.
hogy tikkes vagyok.
hogy nem szeretem a zöldbabot.
hogy van egy növényem és Lillának hívják.
hogy van egy tengerimalacom, amit kismacska méretűre hízlaltam.
hogy kitört a fogam, mert belehapciztam a bögrébe.
hogy a kávét két cukorral iszom.
hogy 3 éve szeretnék egy fecske tetoválást a bal csuklómra.
hogy nincsen testvérem.
hogy imádom a homlokpuszit.
hogy az eper a kedvenc állatom.
04/Mikor Te meg Én
-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Mért nem?
-Nem vagyok biztos benne.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem
van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek.
Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig,
akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt
vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni.
A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem.
Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A
lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.
Pedig lehet, olyat tettél, amiért másnak már nem jutna bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott
a mosoly az arcomon, lehetne egyszerű, de nem… ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azthiszem…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)