egy lapra teszem fel mindened. hogy utána a mappámból kivéve tovább rajzolhassalak.

forró teát kortyolok.
eltűnnék a gőzben.

szobánk falára a képünket akasztom
keretben az élet, érett férfi, érett asszony
a nő meg az ő párja, meg a fénykép némasága
a falon kussba ketten, nagy néma szerelemben.

ne aggódj. csupán annyira szeretlek, hogy egy papírfecnivel alszom.
amin a neved van.

nincs is rá szükségem, hogy lássalak.
hogy megint érezzem
nem téged gyűlöllek
hanem magamat.
amiért ilyenné tettél.

mint mikor a macska hányja vissza a szőrcsomót. úgy hánynám én is vissza a bűneim.

ott volt a lábnyomod a homokban. beleléptem, hogy érezzelek.

játsszunk borosüvegeset. mért mindig én vagyok a törött?

* azt mondják, hogy folyton rólad beszélek.
* miért mondják?
* mert folyton rólad beszélek.

az ablakban álltam. szemembe felszállt a cigarettafüst. hagytam, hogy marjon. belülről is mar.

12/Kettősség

két napja feküdt holtan a szobában. lábai már lilák. nem lélegzik. úgy tettem, él még. nem engedem el.

két napja fekszem holtan a szobában. már nem lélegzem. úgy tettem, vagy még. lábaim már lilák. nem engedlek el.