mentális csomagolás. gyakorlatilag a nap 14 órájában ezt csinálom. a többiben alszok. olyan agyban zajlódó, gondolati bőröndbe való csomagolás, ami azt hiszem, teljesen normális dolog, mielőtt az ember Pestre költözik pár héten belül. a folyamatos "mégmitvigyekmagammal" érzés. és ilyenkor kutatok, keresgélek, felforgatok, csak hogy biztosan felírjak mindent az elméleti listámra, ami kellhet egy nagyvárosi élethez. körömreszelő és a zokninyulam. ilyesmik. pont ma történt, hogy a kezem közé került a Cosmopolitanes jegyzetfüzetem egy hasonló "keressükmegaztisaminincs" projektem folyamán. telefonszámokkal, dátumokkal, vonatindulásokkal, bevásárlólistákkal teleírt kis füzet, ami egykor számomra biztosan fontos lehetett. egy soron következő lap azonban mosolyra késztetett. a lap tetején a tizenhétszer átrajzolt Tennivalók felirat állt. ez már önmagába véve is nevetségesen gyerekes, ugyanis nem lehet igaz, hogy huszonévesen ilyen gyér állapotban legyen a rövidtávú memóriám, hogy cetlit kelljen írnom. olvastam tovább, a szabályosan egymás alatt felírkált, megcsillagozott, kipipált vagy kihúzott terveim.
*Vásárolni kell egy télikabátot.
*Megtanulni teát főzni.
*Visszaszorítani a napi kávébevitelem.
*Dolgozni Karácsony előtt, hogy legyen pénzem ajándékokra.
*Leszokni a piros körömlakkról.
*Idén is elmenni a Balatonra.
*Megbarátkozni a bohócokkal.
*Megtanulni újra, igazán szeretni.
ezek voltak a cetli adta nevetésem tárgyai. lássuk: visszagondolva, egy télen se fagytam meg, így télikabát pipa. anyukám egyik bemutató hadműveletének köszönhetően, a "mikró-Eszter, Eszter-mikró" megismerkedés után, a gáztűzhely elképesztően bonyolult begyújtását nélkülözve - ugyanis ezzel vannak problémáim - egészen iható teát vagyok képes összedobni pár óra alatt. a harmadik feljegyzést tanulmányozva is arra jutottam, hogy az eddigi koffeinbevitelemet is sikerült visszaszorítanom, így ezt is kipipáljuk. a Karácsony előtti diákmunka se maradt el, valamint megvettem minden haszontalan ajándékot, habár mindezekért nem sok kedvem volt hányást takarítani a Penny Marketben. piros körömlakk, idei Balaton - pipa. "Megbarátkozni a bohócokkal." túl hamar elvetettem a sulykot, mikor ezt leírtam. tehát még mindig nem vagyok eléggé tisztában azzal, hogy hisztérikus roham kap el egy bohóc láttán, így ezt a sort ki is húztam kapásból. kihúzásokkal és pipákkal övezve állt magányosan az utolsó sor, ami mellé egy vonás se volt rajzolva. se pipa. se satír. gondolom ez váratott magára. kimentem a konyhába és ma, augusztus 23-án, a fekete paxtollal egy szépen kanyarított, apró pipát biggyesztettem mögé. beteljesült. már képes vagyok önzetlen szeretettel, minden, másokból kiváltó reakciót mellőzve, önmagamat adva szeretni. csak Őt. senki és semmi mást. mást így nem is lehet. és ide jöhetne a "köszönöm, hogy vagy" meg az "ígérem, vigyázni fogok rád" sablon. de én csak ennyit mondok: szeretlek. és azt hiszem, ezzel mindent elmagyaráztam.
utópiszok: szóval agybéli pakolás, tárgyak és állapotok ide-oda pöckölése, meg egy kiló szeretet. na így kell elkezdeni valami újat!