"Most valami új jön."
ezt a kitépett cetlit szúrtam fel a pici, pirosfejű gombostűmmel a parafatáblámra. és elhittem. gondoltam magamban, ez lesz a nyitánya a következő időszaknak. egyszerűen csak kitűzöm, és valami elkezdődik.
és most mesélek.
halkan élünk. te is. mindenki halkan él. csak úgy él. megissza reggel a feketéjét, megkeresi a zoknija párját, lehajtja az inggallért, munkába megy, hallgat, szív, hallgat, megint szív, halkan hazaindul, otthon párt szeret vagy nem szeret, gyereket nevel, vagy csendben leül. másnap folytatódik. és te, mint a legtökéletesebben eljátszott gyilkos, aki izzadtan áll lesben és vár az áldozatra, úgy látod tisztán magad előtt a szürke holnapod. "Had jöjjön!" - jelented ki vállat vonva, majd beletörődve hozzáteszed: "Úgysem változik semmi.". tessék megnézni a tipikus emberi viszonyulást. ismétlem: úgy-sem-változik-semmi. mert halogatjuk. mert kifogásokat keresünk. mert gyávák vagyunk. mert becsukjuk a szemünket. mert hazudunk magunknak. mert elhisszük, hogy gyengék vagyunk. mert mindig befogjuk a pofánkat. mert amikor tennünk kéne valamit, rettegve elbújunk. mert ha a lustaság fájna, mi ordítanánk. mert mindig megmagyarázzuk, hogy miért nem érjük el. mert dagonyázunk a saját vereségeinkben. mert döglünk a tévé előtt, még akkor is, ha már nyakig benne vagyunk a szarban. mert sosem lépjük át a határainkat. és mert feladjuk. jó reggelt kívánok, de magunk erejéből lettünk senkik. aztán egyszer csak tépsz egy fecnit, és ráírod, hogy "Most valami új jön". jönni fog. egyetlen cetli képes megváltoztatni a gondolkodásod. és amikor már teljesen letettél mindenről, na akkor lép be az életedbe valaki vagy valami. akkor jön a változás. ha hagyod. hirtelen, nem számítva rá, csak jön. ha elkapod, a tiéd. ha elengeded, a másé. de az a valami - vagy Valaki - valakinek a változása lesz. onnantól kezdve mosolyogva alszol el és mosolyogva ébredsz. kinyitod a szemed, hogy láss. megcáfolod, hogy gyenge lennél. elérsz. de legfőképpen felállsz a szarrá ült foteledből és elkezdesz építeni. mindegy, hogy mit és hogyan. csak csináld. én is ezt tettem. kiléptem a gyepes komfortzónámból, felülkerekedtem önmagamon, és hagytam, hogy tengeni is úgy tengjek, ahogy más élni se tud.