07/Huszonegy szalag

én vagyok a vörös

06/Szenny

másfél év és végre elmehetek. úgy, hogy csak ritkán láthassalak. hogy ne kelljen minden áldott nap végignézni, ahogy megsértődsz és ahogy emberszámba sem veszel. hogy végre ne én legyek a bűnös minden miatt. hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom percenként. hogy ne csak egy gyerekként nézzenek rám. hogy ne kelljen tovább néznem szótlanul, hogy elbaszod az életed és az én életem is. hogy ne lássam többet azt az elkeseredett szempárt, amit a melletted lévő embernél látok nap mint nap. aki halálra dolgozza magát éjt nappallá téve miattad is. aki szólni sem mer, velem együtt, inkább hallgat, pedig jogosan szakad szét a szíve, ha belegondol mit művelsz velünk. megfosztasz és baromnak nézel minket. és tudod egyetlen álmom, hogy ne váljak akkora hazug és kétszínű senkivé, aki te lettél. hogy ne játsszak el egy életet a semmittevéssel és az ingyen éléssel. és ha bele rokkanok is, ha az utolsó óráimban is vért fogok köpni és a betonon fogom húzni a belem, akkor is többre fogom vinni nálad.

M Á S  L E S Z E K  M I N T  T E !

05/Ha igazán ismernétek

tudnátok, hogy régen rágtam a körmöm.
hogy volt egy hatalmas majmom.
hogy babakocsiban tologattam a kutyáim.
hogy kirugdostam a kukákat, amiért kétszer már be vagyok jelentve.
hogy fürödtem már szökőkútban.
hogy életem első rántottáját 18 évesen csináltam meg.
hogy imádtam befeküdni az ágyneműtartóba.
hogy tetszenek a pókok.
hogy nincsen sok barátom.
hogy szeretem a tabis bort.
hogy sokszor álarcot hordok.
hogy nyertem már szavaló versenyt.
hogy néptáncoltam.
hogy 1 komoly kapcsolatom volt még csak.
hogy sosem tudok egy betűt ugyanúgy leírni.
hogy tikkes vagyok.
hogy nem szeretem a zöldbabot.
hogy van egy növényem és Lillának hívják.
hogy van egy tengerimalacom, amit kismacska méretűre hízlaltam.
hogy kitört a fogam, mert belehapciztam a bögrébe.
hogy a kávét két cukorral iszom.
hogy 3 éve szeretnék egy fecske tetoválást a bal csuklómra.
hogy nincsen testvérem.
hogy imádom a homlokpuszit.
hogy az eper a kedvenc állatom.

04/Mikor Te meg Én

-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Mért nem?
-Nem vagyok biztos benne.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, olyat tettél, amiért másnak már nem jutna bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon, lehetne egyszerű, de nem… ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azthiszem…