Amiben most élünk, hidd el, csak egy álom
Fertőző gyümölcs lóg fenn az életfákon.
Learatva őket nem túl sokra megyünk,
Már rég lehetetlen, hogy jó emberek legyünk.
Néhány pillanatban túl nagy szenny az élet
Igazságtalan, mit olykor Tőlünk kérhet.
Azt érzed kevés vagy, s talán igazad is lehet
Mikor sorsfordító döntést kell meghozni neked.
Tegnap még Te szóltál, ma keservesen én
Összetörve ülünk mind a világ tetején.
Kóbor lelkek, mik egykor még ragyogtak
Szenvedéllyel tele, de mára már halottak.
A világ tehet róla, nem Én és nem Te
Mindenkinek idő, míg rájön végre erre
Mást okolni könnyebb, de az élet a sáros
Könyörtelenül szippant be minket a nagyváros.
Itt minden más, azt hiszed itt egyszerűbb lehet
De ha Te vagy a soron, úgy Téged is eltemet.
A városnak olyankor Te leszel a játéka,
Mert a legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka.
De ha kitartóak vagyunk, mi kerülünk fölé
Nem bújhatunk remegve a másik háta mögé.
Arcunkat vállalva lépjünk fel a színre,
Soha többet ne adjunk más véleményére.
A legnagyobb börtön ez, mit ember megélhet
És bár elfogadod, attól meg nem érted,
Hogy miért hagyjuk, hogy más döntsön helyettünk,
S csak emiatt elengedni, mit egykor még szerettünk.
Életünk hősei legyünk, ne az áldozatai
Ne bántsanak minket más rosszalló szavai.
S ha most el is vesztél, s már nem vagy önmagad,
S amikor már úgy érzed, hogy a szíved majd' megszakad,
Mosolyogva kelj fel holnap, mert mostantól jobb jöhet,
Köszönd meg életed, hibáid s minden örömödet,
S bár örök lesz a kísértés, hogy a könnyű utat válaszd,
Hazugságban élsz, s ez nem kevésbé fáraszt.
Hallgass a szívedre, végre hagyd el az agyad
A szeretet, mi minden rossz mellett megmarad!
S még ha e világ valamit meg is gyilkolt bennünk,
Tiszta szívvel kell az úton végigmennünk.
A régiket törölve csináljunk új emlékeket,
Sok boldogságot, mit az ember annyira szeret.
Az életünk doktorai saját magunk vagyunk,
Legyen egy kis mosoly, mit magunk után hagyunk.
Ó, te romlott világ, holt élethelyzetek,
Nem hagyjuk, hogy minket csak így eltemessetek.
S a kérdés az, hogy félsz vagy élsz?; a döntés a tiéd
Nyisd ki szemed, lásd meg végre a világ igaz színét.