az ember életre szóló barátságokat köt. valahol mindig megtalálja magának a megfelelő embert a saját boldogulásához. barátok leszünk, mert ideadta a vajas kenyerét. barátok, mert beállhattam az esernyője alá. barátok, mert kihegyezte a ceruzám és rajzolt egy szívet a lapomra. mert mikor egyedül voltam, ő azt mondta: gyere. barátok, mert mi sosem hajtottunk fejet a szabályoknak. mert kérdés nélkül hánytattuk egymást azokon az estéken. barátok, mert ezer közül felismernénk a másik idióta, rekedtes nevetését. barátok, mert elég egy nézés ahhoz, hogy világos legyen, ellógunk a következő óráról. mert mindenkinek kitaláltunk álnevet, amit ezerötszáz év múlva, álmomból felkeltve is hangosan fogok tudni mondani. barátok, mert ha egy szál cigije maradt, akkor is felezzük. mert nagyjából onnantól tisztában vagyunk egymás életével, hogy megszülettünk. barátok, mert senki sem tudja elképzelni a szőkét a fekete nélkül. mert mi barátok vagyunk.
aztán jön valami az életben, ami gyökeresen megváltoztat mindent. legyen az továbbtanulás, egy apró baki, egy kimondatlan szó, vagy egy mozdulat. és ha lenne időgép, én biztos vagyok benne, hogy összeszednénk rá a pénzt, akár ötforintosokból is. csakhogy újratervezzünk mindent. a továbbtanulást, az apró bakikat, a kimondatlan szót, és azt a mozdulatot. mert ott rontottunk el valamit. azokon a pontokon.
nagyon hiányzol.
és tudom, hogy ez csak egy átmenet. bízom benne. bízom abban, hogy ez csak egy álom, és valaki majd megcsípi a karom, hogy felébredjek. bízom abban, hogy én ott lehetek, amikor ott kell lennem. bízom benned és nem féltelek. már nem. mert mivel a barátom vagy pontosan tudom, hogy jól csinálod. de mindezek mellett tudod miben bízom a legjobban? hogy hatvan év múlva is megfoghassam a kiszáradt, ráncos, fehér kezeid, és azt mondhassam: nyugodj meg, a síron túl is szeretni foglak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése