27/Apró kis boldogság

talán életem egyik legnagyobb kutatása a boldogság megfogható jeleinek felismerése. megfogható, meglátható, meghallható vagy megérezhető jelek. felismerni és elkönyvelni a saját magad állapotát, azt a Jót, ami akár csak egy pillanatodat tesz tökéletessé. hiszen minden apró boldogság is boldogság. ha jelen pillanatban nem is vallod magad maximálisan, kiegyensúlyozottan boldognak, tekints vissza: egyetlen boldog pillanat sincs egy napodban? nincs olyan arc, hang vagy kép, amely - ha csak egy momentumra is - mosolyra késztetne? ugye, hogy van ilyen. akkor Te egy boldog ember vagy, akit az élet apró örömei varázsoltak boldog emberré. az én belső mérlegem sincs egyensúlyban. vannak megoldhatatlannak tűnő problémák. vannak kudarcok, vannak lelankadt lelkesedések is. de ha meglátom a barátnőm arcát, boldog vagyok, hogy láthatom. ha a kezemben tartom a munkáim, boldog vagyok, hogy már ennyit letettem a kis asztalomra. ha meghallom a kedvenc zeném a rádióban, boldog vagyok, mert emlékeket ébreszt. és ha úgy érzem, egy beszélgetésről úgy mesélnék, hogy levegő után kapkodok, megmásul a hangom és a szervezetem valami egészen pozitív hullámokkal jelez, akkor bizony én boldog vagyok. afféle boldog, akit ezek az apróságok tettek boldoggá. és én ezt annyira értékelem. becsülöm, hogy reggel felkelhetek, és bármennyire borús az idő, bármennyire hétfő van és bármennyire akarnád legszívesebben az orrodig húzni a takaród, belenézhetek a tükörbe és mosolyoghatok, hogy boldog legyen a pillanatom. hogy van utam, van mit járnom, lehetnek céljaim, amiket véghezvihetek, hogy vannak létfontosságú emberek az életemben, akik mellett kiállok az idők végezetéig, és még sorolhatnám. ez A boldogság. az egész életedben, mindenhol ott van; csak észre kell venni, majd tisztelettel megállni előttük.

26/Korcs fiatalság

Még nem sokat éltem, de a szemem az nyitva,

S a világban sajnos a jó nagyon ritka.

De most hallgasson el, ki máskor is néma.

Mai fiatalok! Ti hatalmas probléma!

Öntudat vagy tudatlanság? Óriási kontraszt.

Az életeden már fiatalon óriásit rontasz.

Céltalanul járod-keled saját magad útját,

S elfelejted becsülni a saját magad múltját.

Remek családdal a hátad mögött hiszed,

Ha nem csinálsz semmit, majd úgy is sokra viszed.

S hiába a szülői édes biztonság,

Ennyi évesen csak úgy fogod fel: fogság!

De nem véletlen óvnak téged foggal és körömmel,

Bár te úgy is tovább mész majd a lázadó körökkel.

13 évesen a kocsmákat bújod,

Anyád kérdésére meg a hazugságot fújod.

Alapokban hibádzik a kötelesség tudat,

S a magadra festett arc hibás képet mutat.

De hamar kiöregedsz, anyád meg ebben hisz,

Míg mielőtt a hanyagságod tényleg mindent visz.

Hagyományok? Még hírből sem ismered.

S nem barátod neked a lelkiismeret.

Amit magad elé raksz, az egy ferde értékrend,

Hidd el, nem áll jól neked az ital mérték trend.

Akit érdekel a jövője és tanul az már „stréber”,

Mert nem látod át azt, hogy te az életben elvérzel

Ha így folytatod, és teszel rá magasról,

Mert legnagyobb szerelmed az ötszázas tabis bor.

Szerintem ti szép lassan lecsúsztok a lejtőn.

Én még a könyveken nőttem fel, Ti meg már a fertőn.

S a jövőtök miatt lehet, aggódni kéne,

Mert mindig mindenre azt mondjátok: miért ne?

A nagybetűs életről semmit se tudva,

Látni egy új jövőképet, teljesen furcsa.

Éveket dobtok el csak cigiket gyújtva,

S a végén egy perced marad, hogy elkezdj mindent újra.