beérem egy kisebb házzal. szoba-konyha. bőven elég arra, hogy írjak. tágas nappali, ami megfelel az alvásra is. a falon temérdek polccal, hogy elférjenek a könyveim. minden könyv, az általánostól egészen Mama hagyatékáig. továbbá egy pici, IKEA-s konyha, piros-fekete bútorral. meg lámpák! lámpák mindenhol. utálom a sötétet. félek tőle. minimalista dekoráció. kockaképek a falon. a mindenképpen fehér falon. jaj nyugi már, nem lesz kórházas. feldobom őket növényekkel. az úgyis mindig otthonossá tesz egy helyet. élénk színű szőnyeg is kell, neon zöld, magenta vagy cián. szoros ellentettjeként a semmitmondó falnak. bírnám. és egy kényelmetlennek tűnő de annál jobban passzoló dívány. mi van? most is díványon alszok, mégsem szublimált el még a hátam. na meg egy erkély. egy hatalmas erkély napággyal. milyen jó is kiülni nyáron, a tikkasztó hőségben, sörrel a kezedben, oldalt az apróra morzsolt csikkekkel. tiszta csendélet.
meg hát Rena azt mondta a napokban, hogy ambiciózus vagyok. szóval hiszek a bélyegként rám nyomódott szavaiban, és mindezt valóra váltom. de tényleg. el fogom érni. leszek valaki.
Renáta bölcs hölgyeméns, te pedig úgy tűnik, hogy tollal a kezedben születtél :) Hm, még nem voltam lakásavatón...
VálaszTörlésNa meg hölgyemény is.
VálaszTörlésIgen bizony, bölcs vagyok, Eszter meg zseniális ;)
VálaszTörlés