Még nem sokat éltem, de a szemem az nyitva,
S a világban sajnos a jó nagyon ritka.
De most hallgasson el, ki máskor is néma.
Mai fiatalok! Ti hatalmas probléma!
Öntudat vagy tudatlanság? Óriási kontraszt.
Az életeden már fiatalon óriásit rontasz.
Céltalanul járod-keled saját magad útját,
S elfelejted becsülni a saját magad múltját.
Remek családdal a hátad mögött hiszed,
Ha nem csinálsz semmit, majd úgy is sokra viszed.
S hiába a szülői édes biztonság,
Ennyi évesen csak úgy fogod fel: fogság!
De nem véletlen óvnak téged foggal és körömmel,
Bár te úgy is tovább mész majd a lázadó körökkel.
13 évesen a kocsmákat bújod,
Anyád kérdésére meg a hazugságot fújod.
Alapokban hibádzik a kötelesség tudat,
S a magadra festett arc hibás képet mutat.
De hamar kiöregedsz, anyád meg ebben hisz,
Míg mielőtt a hanyagságod tényleg mindent visz.
Hagyományok? Még hírből sem ismered.
S nem barátod neked a lelkiismeret.
Amit magad elé raksz, az egy ferde értékrend,
Hidd el, nem áll jól neked az ital mérték trend.
Akit érdekel a jövője és tanul az már „stréber”,
Mert nem látod át azt, hogy te az életben elvérzel
Ha így folytatod, és teszel rá magasról,
Mert legnagyobb szerelmed az ötszázas tabis bor.
Szerintem ti szép lassan lecsúsztok a lejtőn.
Én még a könyveken nőttem fel, Ti meg már a fertőn.
S a jövőtök miatt lehet, aggódni kéne,
Mert mindig mindenre azt mondjátok: miért ne?
A nagybetűs életről semmit se tudva,
Látni egy új jövőképet, teljesen furcsa.
Éveket dobtok el csak cigiket gyújtva,
S a végén egy perced marad, hogy elkezdj mindent újra.