Az árva gyermek ujjkulcsolva
kívánja az álmot.
Egy hozzánk hasonló szép,
szerető családot.
Neki nagy kérés ez, sosem
élt át ilyet,
De senki nem vehette el a
benne lévő hitet.
Kívánt sok mosolyt, mi
földobja a kedvét,
Kívánt édesanyát, ki átveszi
a terhét.
Kívánt ölelést és kívánt sok
szép percet.
Csupán ennyit kérne ma az
árva gyermek.
Még jó, hogy jómagam nem
vagyok árva.
Hogy két csodás ember van a
szívembe zárva.
Édesanyám, kiért szívem
törne,
És Édesapám, aki értem ölne.
Ti vagytok nekem a
legfontosabb érték.
Mert általatok tudom hol és
mi a mérték.
Példamódú nevelést adtatok
Ti nekem,
És ezt követve fogom nevelni
saját gyermekem.
Nincs annyi szó, hogy
megköszönjek mindent,
Hogy hálámat elmondjam, vagy
ami van itt bent.
Életem minden perce
miattatok színes,
És az is marad, hiába az
enyém is véges.
Az utolsó szusszomig értetek
élek.
És segíteni fogok, ha Ti
lesztek a „vének”.
Ott leszek mindig és fogom a
kezetek,
Egészen addig, míg
lehunyjátok szemetek.
És utána is, hiszen szívem véd,
Lesz majd ő Nektek óvó
menedék.
Csak ezt ígérhetem, hiszen
semmi másom nincsen,
Pedig Ti vagytok nekem a
legdrágább kincsem.
Zárom soromat. Köszönök
mindent.
Hogy miattatok életem a jó
irányba billent.
És utolsó szó jogán hallatom
szívemet:
Drága szüleim, szeretlek
Titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése