42/Te vagy

 "Rádöbbent, hogy olyasmit érez, amit még soha: hogy ezen a helyen kell maradnia örökre." 

/Paulo Coelho: Az alkimista/

Olyan volt, mint mikor a medve behúzódik téli álmot aludni. Mint mikor a fák levetik megsárgult ruhájukat. Mikor a békák és szúnyogok visszavonulnak a hideg miatt. És mikor a beteg a kórházi ágyon már hónapok óta kómában van. Egy hibernált állapot, ami elszakít a külvilágtól. Hetekig nem látsz fényt, nem érzel szagokat, a szíved épphogy csak dobban egyet, hogy mégis életben tudj maradni. Fullasztó és fojtogató érzés. És bár azt mondják, a szegény emberek - történjék velük megannyi tragédia - soha nem adják föl a reményt, valljuk be, sokszor mégiscsak tovaszállt. Csak irigyelni tudtad a szél szabadságát, majd rádöbbensz, hogy ezt te is megszerezheted. Ennek nincs semmi akadálya, csupán te magad. El kell tudni fogadni, hogy a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. Én meghaltam. Legutoljára úgy igazán. Még a lélegzetvétel is annyira fájdalmas volt, mintha a bordám tört volna. Pedig én mindvégig csak szeretni akartam. Semmiben nem hittem már. Se bennetek, se a világban és már magamban sem. Mélyálomba kerültem. Gyenge voltam.

Aztán felébresztettél.

Te lettél a reggelem és az éjszakám. A hajnali kávém illata. A szellő, ami a függönyt legyinti. A lepedőm gyűrődése. Az öblítőillat. Te lettél a test, a vér, a szívdobbanás. A lábnyom a homokban. A felhőm. A metró zaja. Te lettél az érintés, amitől kiráz a hideg. A csók íze a számon. A vízcsepp a kád szélén. A kedvenc ételem, a kedvenc italom. Te lettél a kedvencem. A név, ami már gyermekszívem is megdobogtatta. A kéz, hogy biztonságban vagyok. Te lettél a várakozás. A vágy. A megnyugvásom. A sóhaj, mikor úgy hiányzol. A kifújt füst, a beszívott érzelem. A gondolat, mondjuk úgy minden egyes percben. A csillogás a szemben. Az árvíz utáni csend. Az édes semmittevés. Minden, ami jó. Te lettél az életem. Te vagy a jövőm. Száz százalékig itt állok előtted és minden porcikámmal szeretlek. Az utolsó hajszálammal is téged simogatlak. Az utolsó szavam is a Te nevedet súgja. Az utolsó csepp véremet is odaadnám Érted. Örökké vigyázni szeretnék Rád. Örökké az örökkévalóm legyél. Ha kérhetem.