30/Pontok és festék

és akkor most miről fogunk beszélni?

redőny lehúzva, gombok az ujj alatt, zokni a lábon, a plüssök még mindig itt, a tévé se szól, a Foals viszont jobban, a szoba közepén ülve hokedlin, fázva. körbenézek, megszokta a szemem a semmit nem látást. hajópadlózat erezete töri a talpam. orromat csiklandozza a frissen mosott pléd szaga. ülök a sötétben, semmit se tudva, mindent gondolva. ahogy szoktunk, tudod. földön hever megannyi festékes doboz és ecset. megfáradt, lepattogott kis ecsettestek. hagyom is őket, had pihenjenek. a sarokban ott áll a fehér vászon. méter szer méteres. nem több. pont elég. áthatolhatatlanul feszesre feszítem. a vászon az én szívem. előttetek feszes. kiöntök sárgát, pirosat, kéket és miegymást. belemártom a kezeim, ecset nélkül festek.

bőrszínűvel arcot formálok és nagy betűkkel felírom a vászon tetejére, hogy MÚLT. két szemet festek, egészen csillogót. hajat festek, selymeset. mosolyt festek, őszintét - vagy annak tűnőt. arcot festek, kisimultat. homlokot festek, ránc nélkül. sikerült megfestenem. és mennyire szép lehet valami. mert ennyire szép lehet valami. ülök előtte, ő az én képem. ragaszkodok hozzá, de pillanatok alatt előveszem a fehér festéket, és eltüntetek mindent. egy-két folt marad, a többitől megszabadítottam a vásznam, mint papírt a radír a grafittól. eltüntettem minden ajtót, fényt és színt. minden ajtód, színed és fényed. könnyebbé tettem a lapom; a szívem is.

festékbe forgatom ismét a tenyerem. szürkébe és feketébe. arcot formálok megint és most azt írom fel nagybetűkkel a vászon tetejébe, hogy JELEN. két szemet festek, megfáradtat. hajat festek, csak pár szálat. szájat festek, lekonyulót. arcot festek, tele ránccal. inget festek, sok pacával. nézz csak magadra. csupa festék az inged. jobb így? nem kérek választ.

és tudjátok, mennyire szeretem az apró kis hasonlatokat.tegnap utazás közben néztem a Holdat. elsőre ránézve teli volt. olyan egészen teljes. de nem. a bal alsó sarkából nagyon is hiányzott egy darab. és tényleg mindig az a picike kis rész a legfontosabb. anélkül nem egész az egész. bármennyire szép. és valahogy a hiányosság mostanában ismerősebb, mint a teljesség.