és most töménytelen mennyiségű ágyneműs-napsütéses-merengős képet néztem a tumblr-ön. újra bebizonyosodott, hogy imádom az apró kis boldogságokat. ezek a képek most valamiért feltöltöttek. egy kicsit most jobban dobog a szívem. boldog lettem tőlük. úgy érzem, most kitisztult az elmém - ha csak egy egészen kicsit is - . napok óta és napról napra változnak bennem a dolgok. a saját szememben vagyok egyik nap különleges, másnap pedig semmi. a semmis napokon mindig eszembe jut hőn szeretett tanárom, Gincsai szavai: "Eszter. Maga egyedi és megismételhetetlen." ezek akkor és ott olyan súlyú szavak voltak, amik egy életre belém égtek. a szívem belső falára írtam fel arannyal. valakinek a whiskey. nekem ez jelent mentsvárat.
és ágynemű, és napsütés. csak fekszem. nagyjából úgy érzem magam, mint az állatok földrengés előtt. csak fekszem és pakolgatom a mozaik darabokat. te ide jössz, te pedig oda. így van ez. mindig ezt csináljuk. pakolgatunk. szia, örülök, hogy itt vagy, de már mehetsz is. vagy szia, szeretnélek befogadni a szívembe. vagy szia, őszintén mosolygok rád és azt mondom, teljesen túl léptem rajtad. mind ezt csináljuk. pakolgatunk. a fejünk felett pedig egyre nagyobb kérdőjelek lesznek. te is látod? sorakoznak a miértek, a bárcsakok, a talánok, a hiszemek, a mivan hák, és a társaik. mindegyiket megsimogatom és elengedem. mert így sosem lesz kész a mozaik.
igen, még mindig csak fekszem a világ legjobb takarója közt, a Rolling Stones-os pólómban és mezítláb. mérhetetlen nyugalom van most. az a fajta, amikor sétálsz a töltésen, érzed a bőrödön a napsugarat, lassan mész, nagyon lassan, a talpadat égeti a talaj, mintha parázson táncolnál, de jó nagyon. minden a tiéd. a fák, a bogarak, minden egyes fűszál. minden a tiéd. ott és akkor minden a tiéd. ezt a pillanatot élvezd ki, hiszen a pillanat is a tiéd. ja, elfelejtettem, hogy mi, emberek, elfelejtettünk élvezni pillanatokat. tervezünk, pakolgatunk. pedig sokkalta szebb életet élhetnénk, ha élveznénk a pillanatot. ha hagynánk magunknak, hogy élvezzük. de sajnos elfelejtettük. vagy genetikailag kimaradt belőlünk ez a komponens.
ha pedig úgy lesz, elzárom magam. mint a vizeket a csapok, szavakat a savak, gyökereket a gyökerek, agyadat a fejed, tereket a falak. a falakon - amiket emelek - a te neved a vakolat. ilyen ez.
ha pedig úgy lesz, mindig kapható diszperzit.
és ezt nem én írom. mások írják bennem.
a nyakamon a sugarak, a kezeid a sugarak, a kezeim a nyakadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése